Jandó Jenő

Jandó Jenő 1952-ben született Pécsett. Hatévesen, édesanyja irányításával kezdett el zongorázni. Tanulmányait 1960 és 1968 között a pécsi zeneiskolában folytatta. 1968-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol előbb Nemes Katalin, később Kadosa Pál növendéke lett.

 

Pályája elején több nemzetközi zongoraversenyen szerepelt sikerrel: 1970-ben a budapesti Beethoven Zongoraversenyen harmadik díjat, 1972-ben a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyen és 1975-ben a milánói Dino Ciani Zongoraversenyen második díjat, 1973-ban a Magyar Rádió Zongoraversenyén, 1977-ben a sydneyi Nemzetközi Zongoraversenyen (kamarazene kategóriában) egyaránt első díjat nyert. Olyan karmesterekkel dolgozott, mint Ferencsik János, Fischer Ádám, Lamberto Gardelli, Ligeti András, Giuseppe Patané, Peskó Zoltán, Jurij Szimonov és Antoni Wit. Pályája során számos elismerésben részesült. 1980-ban Liszt-díjat, 1987-ben Érdemes Művész címet, 1995-ben Bartók–Pásztory-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat, 2004-ben Magyar Klasszikus Zenei Díjat, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat kapott. Jandó Jenő a klasszikus zeneirodalom egyik legkiválóbb előadója: Beethoven, Mozart és Schubert összes zongoraszonátája, Mozart 27 zongoraversenye van repertoárján. Liszt és Bartók műveinek avatott tolmácsolójaként is elismert. Rendkívül sokoldalú, kamaramuzsikusként is gyakran koncertező pianista, aki a legtöbb lemezfelvételt készítő zongoraművészek egyike.